Régi nagy konfliktus az autós-motoros, autós-kerékpáros kapcsolata.
A motoros közlekedés „velejárója”, hogy átlépnek szabályokat, ilyen például a kocsisorban való előre csalinkázás. A motorozás létjogosultságát az adja, hogy gyorsabban lehet haladni, mint autóval. Ezeket a kis kihágásokat, előnyszerzéseket a rendőrök is elnézik.
Azzal azonban minden motorosnak tisztában kellene lennie, hogy szinte láthatatlan szereplője a közlekedésnek, valamint hogy esetükben minden nem kívánt eseménynek súlyos következményei lesznek. Nekik volna a legfontosabb, ne is következzen be egy baleset, ezért kell, hogy minden pillanatban helyesen mérjék fel a lehetőségeiket. Ma már a motoros képzés összhangban van végre a modern motorok teljesítményével.
Megjegyzem: A két keréken közlekedő motoros, segédmotor kerékpáros, kerékpárosnak sokkal nagyobb esélye van elkerülni a közlekedési baleseteket szabályszerű magatartásával, odafigyelésével, mint általánosságban az autósoknak, nem beszélve a tehergépjármű vagy buszvezetőkről.
Szintén nagy probléma a robogók jogállása is, amihez elég a sima jogsi, ennek birtokában viszont a tulajdonos azt gondolja, akkor motorozni is tud. Gyakori, hogy az emberek egy óriás teljesítményű járművet kapnak meg egy nagy motorral, viszont töredékáron. Ez így nagyon sok embernek vonzó, viszont iszonyú veszélyes.
A hatályos új kresz is lehetőséget ad immáron 2010. január 1.-től arra, hogy a forgalmi okok miatt álló helyzetben lévő más járművek között az egy nyomvonalon közlekedő motorkerékpárok, segédmotoros kerékpárok vagy kerékpárok előre haladjanak.
„Az R. 36. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állniuk – előre sorolás céljából –,
kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha
a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és
b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.”
A problémák akkor adódnak, ha a motoros, vagy kerékpáros– miközben az álló autók között lavírozik – letör egy tükröt. Innentől könnyen megvan az ellenségeskedés.
A másik eset, és nyilván ez a súlyosabb, amikor a motorosok menet közben igen gyorsan váltogatják a sávokat. Az autósok gyakran nem is érzékelik, hogy melléjük ért egy motor, és sávváltás közben fellökik. Ilyenkor aztán nehéz megállapítani, ki volt a hibás fél. Mindezt a megváltozott rendelet így szabályozza:
Az R. 36. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára kettőnél több forgalmi sáv van útburkolati jelekkel kijelölve, a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Az ilyen úttesten azonban a második forgalmi sávban – a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések megtartásával – bármely gépjárművel szabad közlekedni; a harmadik és további (belső) forgalmi sávokra –
a balra bekanyarodás esetét kivéve – ráhajtani csak személygépkocsival és motorkerékpárral szabad.”
Az R. 36. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8)
Az autóbusz forgalmi sávban
b) az autóbusz- és trolibuszforgalom zavarása nélkül
be) a kétkerekű motorkerékpár és a kétkerekű segédmotoros kerékpár
közlekedhet. Más jármű erre a forgalmi sávra – a sáv keresztezését és a bekanyarodásra felkészülést kivéve – nem hajthat rá. Ahol autóbusz forgalmi sáv van, a menetrend szerint közlekedő autóbusz és trolibusz – a bekanyarodás és kikerülés esetét kivéve – csak ebben a forgalmi sávban haladhat.”
Összegezve: Az egy nyomvonalon közlekedő motorkerékpárosok, segédmotor kerékpárosok és kerékpárosok nagyon sok lehetőséget kaptak számukra kedvező KRESZ változásokban, de ezekkel élniük lehet és nem visszaélniük kell!
Egy gépjárművel történt ütközés során az esetek 90 %-ban személyi sérüléssel jár a közlekedési baleset, amelynek szenvedői a két keréken haladó vezetők.
Nekik is nagyobb odafigyeléssel és türelemmel kell hozzájárulniuk ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a közlekedési konfliktus és végre enyhüljön az autós-motoros viszony.
